A vaddisznók évszázadok óta itt élnek a budai hegyekben, a krónikák szerint már Mátyás király vadaskertjében is nagy számban fordultak elő. Az állatok természetes lakhelye az erdő, ahol – főként az afrikai sertéspestisjárvány miatt – évek óta folyamatosan csökken a számuk, a XII. kerületi, kertes lakóövezetekben ugyanakkor egyre gyakrabban találkozhatunk velük, ami számos probléma forrását jelenti.
A vaddisznók jelentős része ma már nem is az erdőben, hanem a lakóterületeken él. Ezt igazolja a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének közös kutatása, amelynek során GPS-nyomkövető nyakörvet helyeztek több, befogott egyedre. A vizsgálat kimutatta, hogy létezik egy olyan vaddisznó-populáció, amely már el sem hagyja a belterületet, mivel megfelelő mennyiségű vizet és táplálékot, továbbá elegendő búvóhelyet talál a házak között.
Az emberek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a vaddisznók jól érezzék magukat a kertvárosi környezetben. Vannak lakók, akik – felelőtlen módon – szándékosan etetik őket, például azért, hogy néhány jó fotót készíthessenek róluk. Mások akaratuk ellenére szoktatják ide az állatokat.
Nem meglepő módon a vaddisznók előszeretettel borogatják fel az utcára kirakott kukákat, ezekben ugyanis rengeteg ételmaradékot találnak. Örülnek a zöldterületekre kihordott fűkaszáléknak is, ami komposztálódik, így abból számtalan, számukra ínycsiklandozó falatot, például csigákat, gilisztákat túrhatnak ki maguknak. Az állatok szívesen bejárnak a rendszeresen öntözött, locsolórendszerrel ellátott kertekbe is, amik dúskálnak az apró talajlakókban.
A legtöbb kertbe igen könnyen bejutnak a vaddisznók, mert sok helyen csak a szép utcai kerítésre fordítanak figyelmet a tulajdonosok, a hátsó részekkel már kevésbé foglalkoznak. Pedig sok bosszúságtól kímélhetik meg magukat a lakók, ha minden oldalon gondoskodnak a megfelelő minőségű kerítésről – a legegyszerűbb, ha csomózott vadhálóval veszik körbe a kertjüket.
Mi, emberek „terülj, terülj asztalkám” módjára nyújtunk bőséges táplálékot a vaddisznóknak, amelyek azonban egyre több kárt okoznak. Emellett sokan félnek a nagy testű állatoktól, amik persze csak nagyon ritkán támadnak, hiszen alapvetően békés, félénk természetűek (bár kétségtelen az is, hogy az urbanizálódásuk miatt egyre kevésbé tartanak az emberektől). Főként a póráz nélkül sétáltatott kutya okozhat gondot, ha rátalál egy vaddisznócsaládra. A malacait védelmező koca ugyanis rátámadhat az ebre, az pedig a gazdáját hozhatja veszélyes helyzetbe, amikor visszaszalad hozzá.
A túlszaporodott vaddisznóállomány tehát számos kellemetlenséget okozhat a kertes házban élőknek, illetve elvétve olyan helyzetek is adódhatnak, amikor veszélyessé válhat egy kifejlett disznóval való találkozás. Az előbbi problémáknál azonban jóval nagyobb súlyúak a közegészségügyi kockázatok. Ezek az állatok jelentős arányban fertőzöttek afrikai sertéspestissel (ASP), a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal adatai szerint Buda és agglomerációja az ország legfertőzöttebb területei közé tartozik.
Az ASP ugyan nem jelent ránk közvetlen veszélyt (szemben a TBC-vel, valamint számos parazitás betegséggel, amik szintén előfordulnak a vaddisznóknál és az emberre is áterjedhetnek), ez a kór komoly pusztítást tud okozni a házi sertések között. Épp emiatt, az Európai Unió irányelveit követő hazai szabályozás alapján, a járvány megfékezése érdekében Magyarországon is el kell érni a 0,5 vaddisznó/km² állománysűrűséget. Ettől itt, a XII. kerületben, ahol tucatjával élnek gyakran 25–30 tagú kondák, jelenleg igen messze vagyunk.
Az ASP az oka annak, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat nem tudja a régebben alkalmazott módszerével csökkenteni a XII. kerületi vaddisznóállományt, a járvány miatt, 2019 óta ugyanis már nem lehet a befogott állatokat a Budapesten kívüli, erdei vadaskertbe elszállítani. Mióta leálltak a szállítások, egyre nagyobb problémát okoz a jelentősen túlszaporodott állomány, ezért az önkormányzat szakemberek bevonásával keresi a megfelelő megoldást a járványügyi előírások teljesítése, illetve a sokasodó lakossági panaszok kezelése érdekében.
A megoldás nem egyszerű, hiszen az állomány ritkítására van szükség, amit az önkormányzat humánus eszközökkel szeretne megvalósítani. A kerület vezetése megvizsgálta azt a többek által javasolt ötletet, miszerint a befogott vaddisznók számára létre kellene hozni egy vadasparkot a Hegyvidéken. A javaslatot azonban a szakemberek nem támogatják, mert ha egy viszonylag szűk területen összezsúfolnák az állatokat, azok gyorsan megfertőznék egymást. Azt, hogy egy élő vaddisznó fertőzött-e ASP-vel, sajnos csak olyan mintavételi eljárással lehetne teljes bizonyossággal megállapítani, ami fertőzés nélkül is az állat pusztulását okozná.
